, (haz-ug) mn. tt. hazug-ot. Oly emberről mondjuk, ki máskép érez vagy gondol, mint beszél; hamisan szóló, csalfa beszédü. Hazug ember. Jó fejünek kell a hazugnak lenni, hogy mindenütt egyaránt hazudhasson. A hazug embernek az a nyeresége, hogy mikor igazat mond, sem hisznek neki. (Km.). Könnyebb utólérni a hazugot, mint a sánta ebet. (Km.). Képes kifejezéssel: hazug nyelv; hazug mondás; hazug piacz, azaz hazug emberek tanyája; hazug orvos, am. nyegle orvos. Hazug napok, am. nyári napok, melyeken a munkás hamar meghazudtolja magát, midőn igéri, hogy más nap elmegy dologra és leszolgálja tartozását, vagy hogy bérért más napon, más héten is megjelen, azonban mégis oda megy, ahol fizetnek vagy többet fizetnek, és innen szokták mondani: eljöttek a hazug napok, eljöttek a hazug hetek. Főnevül használják ezekben: piacz hazugja, ország hazugja, udvar hazugja.