, (haz-ud) önh. m. hazud-tam, ~tál, ~ott. Értelme: üres dolgot, vagyis hamisat, nem igazat beszél, és pedig tudva, szándékosan, nem hibából vagy tudatlanságból, vagyis mást gondol és mást állít. Tréfából, szükségből hazudni. Csúful, szemtelenül, nagyot hazudni. Szólj igazat, ne hazudj rovásra. (Km.). Elhazudni valamit, am. hazudva eltagadni. visszahazudni, am. hazudónak hazudva felelni. Aki sokat beszél, vagy sokat hazud, vagy sokat tud. (Km.). Tájszólásilag ik-kel is használtatik: hazudik.