, (ház-as-od-ik) k. m. házasod-tam, ~tál, ~ott. Általán am. házasságra lép. Tulajd. ért. nőtelen férfi vagyis legény, özvegyember valamely hajadon vagy özvegy nővel törvényes polgári szerződés szerént öszvekel, s az illető lelkész, vagy ennek képviselője által megáldatik, vagy felavattatik, szóval, feleséget vesz. V. ö. HÁZASSÁG. Házasodnak a legények. Házasodik a lapát, elvette a piszkafát. (Népd.). A férfi házasodik, a nő férjhez megy. Fiam megházasodott, leányom férjhez ment. Uri, gazdag házba házasodni, am. olyan házból feleséget venni. Megházasodtam, de nincsen házam. (Szójáték).