, (ház-as-ság) fn. tt. házasság-ot, harm. szr. ~a. Széles ért. szerződésen alapult öszvekelése két különnemü (férfi és nőnemü) személynek a végre, hogy együtt élvén gyermekeket nemzzenek, s azokat fölneveljék. Törvényi szorosabb értelemben polgári szerződés, melyben két különböző nemü személyek a törvényben megszabott módon kinyilatkoztatják abbeli akaratjokat, hogy elválhatlan közösségben, s egymás iránti hűségben élnek, gyermekeket nemzenek, azokat nevelik és egymást kölcsönösen segélik. Keresztény katholikai ért. szentség, mely által a törvényesen öszvekelt férfi és nő feloldhatatlan szövetségre lépvén, isteni kegyelmet kapnak, hogy gyermekeiket Isten félelmében neveljék, egymást hiven szeressék, s az élet minden viszontagságaiban egymásnak viszonyos segítségére legyenek. Szent házasság. A házasság akadályozó és elválasztó (v. bontó) akadályai. (Impedimenta impedientia, et dirimentia). Házasságra lépni. Házasságot kötni. Jó házasságban élni. Házasságot törni, am. a házastárson kívül idegennel közösülni. Titkos házasság. Első, második házasságból született gyermekek. Hosszu alku a házasság. (Km.).