, (haza-fi) ösz. fn. Birtokragokkal hazámfia, hazádfia, hazájafia, hazánkfia, hazátokfia, hazájokfia; hazámfiai, hazádfiai, hazájafiai, hazánkfiai, hazátokfiai, hazájokfiai. Vagy ezek helyett hazafitárs rendesen ragozandó: hazafitársam, hazafitársad stb. kivált a harmadik személyre viszonyítva a föntebbiek mint szokatlanabbak helyett: hazafitársa, hazafitársok, hazafitársai, hazafitársaik. 1) Bizonyos hazának szülötte, fia, polgára, meghonosult lakosa. Ellentéte: külföldi, idegen, jövevény. A hivatalokat, méltóságokat hazafiaknak adni. Idvezellek titeket, hazámfiai. Ismét egy hazánkfiát magasztalják a külföldi lapok. 2) Nemesb ért. oly polgára a hazának, ki ennek javát, hirét különösen előmozdítani törekszik, ki a hazának, mint anyának háladatos fia. V. ö. FI.