, (hat-ol) önh. m. hatol-t. Erővel, erőködve nyomúl, törekedik, jut különféle irányban véve. Felhatolni; áthatolni; kihatolni a bajból; behatolni a tömegbe. Valahogy elhatolunk. (Kriza J.). Midőn a hat számnévtől származik: ötölni-hatolni, am. zavarosan, mindent öszvehabarva, keverve beszélni, magát kifejezni nem bírni; máskép: hatolni, hetelni.