, (ház-as) mn. tt. házas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek háza van. Házas polgárok. Házas zsellér. Ellentéte: házatlan. 2) Átv. ért. mondjuk férfiról, kinek felesége van és nőről, ki férjhez ment; ettől származnak: házasodik v. házasúl, házasság stb. A törökben is ev-től, mely házat jelent, származik evli házas, evlenme házasság, evlenmek házasodni, evlendirmek házasítni stb. Házas férfi. Házasasszony. Házas emberek. Házas személyek, társak. Innét: házasélet, am. férfinak és nőnek törvényes együtt lakása. Házasélet örömei, bajai, gondjai. Ellentéte: nőtelen és hajadon.