, fn. tt. ház-at, harm. szr. ~a. Megvan a latin-olasz casa, spanyol casa, caza, német Haus, dán, svéd hus, angol house, wend hisha, horvát kusha, kutja, a szanszkrit kutisz, kutasz (bekerítés, ház); kut (föd, tartalmaz) gyöktől; továbbá a különféle finn ágakban eléforduló: koti, kota, kat, chot, choat, koat szókban. Mind ezeket öszvehasonlítván látjuk, hogy köz gyökük ha, ho, hi, vagy keményebben kiejtve cho, ko, ka, ku, melyek a magasságot, födelet, tetőt, takarót, héjat, kérget jelentő ha, he, hi, ho, haj, héj, magyar gyökökkel részént rokonok, részént ugyanazok. V. ö. HA gyök. E nyomok után indulva a ház magyarban is elemezve am. ho-az v. ha-az. 1) Általán és legszélesb ért. födél, takaró, héj, pl. csigaház, gombház, gyöngyház, makkház, magház, lélek háza (test). Ördög bujjék a lelked házába, azaz testedbe. 2) Szorosb ért. födött, tetős, héjas épület, azaz épitészi szabályok szerént bekerített és födelezett térség, különféle czélokra használva. Bolondház, bordélyház, csapház, élésház (= kamara), fenyítőház, fogház, fürdőház, kávéház, könyvház, kocsmaház, malomház, méhház, oskolaház, őrház, postaház, présház, serfőzőház, serház, szentegyház, tanácsház, tárház (= tárul szolgáló ház; a tár tartót, nem tartalmat jelent), tisztház, töményház, vámház, zálogház. Isten háza, ország háza, vármegye háza, város háza, falu háza stb. 3) Még szorosb ért. emberek lakásaúl szolgáló épület. Némely népek nem házakban, hanem sátorok vagy föld alatt laknak. Házat építeni. Alház, felház; két, három, négy emeletes ház. Kőház, faház, sárház. Szegletház. Uri ház, paraszt ház. Fehér ház. Fekete ház, fehér kenyér. (Km.). Halottas ház, ahol t. i. halott fekszik. Hátán háza, kebelében kenyere. (Km.). Sem háza, sem tüze. (Km.). 4) A háznak egyes különös része, mennyire bizonyos czélra van szánva, nevezetesen némely tájszokás szerént am. szoba. Vendégház, első ház, hátulsó ház, cselédház. Ágyas ház. Ebédlő ház. Előház. Fonóház. Siralomház, melyben a halálra itélt rabokat vesztés előtt harmadnappal ki szokták tenni. Vetkőző ház. 5) Képes kifejezéssel több emberek társulata, kik egy házban laknak, vagy egy tőről eredtek. Különösen a) Egy házban lakók. Az egész ház talpon van. Az egész ház betegen fekszik. Föllármázni a házat. b) Család, melynek szükségeiről és kényelmeiről egy közös főnök gondoskodik. Ház ura, ház asszonya. Nagy házat tartani, vinni. Házát télrevalóval ellátni. Házáról gondoskodni. A mennyi ház, annyi szokás. (Km.). Uri házból, jó házból való. Kereskedő ház. Egyik nevezetes ház csődöt vallott. c) Szélesb ért. nemzetség, melynek egyes ágai valamely köz törzsökből származnak; mi különösen a fejedelmi, s főbb nemesi nemzetségekről mondjuk. Az Árpád-, Hunyady- és Báthory-házak férfi-ágról kihaltak. Ausztriai ház. Anjoui házból eredt magyar királyok.