, HÁTRATÉTEL, (hátra-tét v. ~tétel) ösz. fn. Tétel, mely által valakit v. valamit hátrahelyezünk, különösen 1) Midőn valakit elmellőzésből vagy megvetésből vagy büntetésből stb. mások után vagy alá rendelünk. 2) Nyelvtanban, midőn a szó végéhez valamely toldalékbetüt vagy szótagot ragasztunk, pl. ken és kend, mikor és mikoron, hajdan és hajdanta, szeder és szederj, taré és taréj, diadal és diadalom. L. ezeket bővebben az illető képző betük és szótagok rovatai alatt.