, (hát-ul) ih. 1) Háton, hát lapján. Hátul viselni a tarisznyát, kosarat, puttont. 2) Hát felül, hát elleni irányban. Hátul fú a szél. Hátul kerülni az ellenségnek. 3) Hát mögötti, hát utáni távolságban. Hátul jőnek az elfáradtak. Ellentéte: elül. Elül hátul semmi sincs. (Km.). Néha főnév gyanánt fölveszi a) a ra, ról ragokat. Hátulra szorítani valakit. Hátulról jőni; b) a személyragokat: hátulam, hátulad, hátula v. hátulja. Szekér, kocsi hátulja. Van benne módja, mint koldusnak a kordé hátuljában. (Km.). Különösen a harmadik személyraggal főnévként ismét fölvesz mindenféle névragot. Kocsi hátuljába, hátulját, hátuljáig, hátuljához, hátuljától stb.