, (hát-ul-só) mn. tt. hátulsó-t. 1) Hátul, vagyis azon oldalon levő, mely valaminek hátrészét teszi. Hátulsó ajtó, kapu, mely pl. a háznak, kertnek hátulján, nem elején van. 2) A sornak végén levő. Hátulsó szekér. Hátulsó lovak a kocsiban, ökrök a szekérben. Hátulsó asztal az ebédlőben. Ez értelemben némileg rokon az utósó szóval. Leghátulsó v. leges leghátulsó.