, (hát-ra-al-tat) áth. és mivelt. m. hátráltat-tam, ~tál, ~ott. 1) Tulajd. valakit v. valamit hátra menni késztet. Hátráltatni a kocsiba fogott lovakat. Hátráltatni az ökröt (hökköltetni). 2) Átv. ért. késtet, akadályoz, vagyis okozza, hogy valaki bizonyos munkájával hátra maradjon, annak idején kész ne legyen. Ne hátráltassatok, mert különben elkésem.