, (hat-ár-oz-ó) mn. tt. határozó-t. 1) Határvonalak huzásával vagy határjelek csinálásával foglalkodó. Határozó mérnökök, napszámosok. 2) Végzést hozó, valamit rendelő. Itélet végrehajtását, csődöt, birói zárt, perbeidézést, befogatást határozó gyűlés. 3) Eldöntő, véget vető. Határozó itélet. Határozó ütközet. 4) Szánó, tökélő. Magát ellenállásra határozó párt.