, (hát-ra) ih. 1) Megfelel e kérdésre: merre? v. hova? s am. a hát után menő irányban, háttal vissza; ellentéte: előre. Hátra esik. Hátra megy. Hátra mász, rúg, üt, néz. Hátra áll. Hátra kötni a fogoly kezeit. Hátrább az agarakkal (km.), arról mondják, aki szemtelenül előre tolakodik. 2) Hátra van mondjuk olyasmiről, mi még elé nem fordult, hanem következni fog, mi utóbb történik. Hátra van, hogy még arról szóljak stb. Hátra van még a fekete leves. (Km.). 3) Hátnak fölébe, vagy lapjára. Hátra venni valakit. Hátra fektetni a bonczolás alá vett hullát. Egyébiránt ez utósó pont alatti értelemben tulajd. ragozott főnév gyanánt tekintendő. 4) Hátrahagy, hátramarad öszvetételekben am. vissza, el. l. külön czikkben. A Debreczeni Legendáskönyvben hátra vön szintén am. vissza vön. "Mely irást is hátra vőn tőlök." 5) Árnyékszékre, szükséget végezni. Csak hátra ment, mindjárt itt lesz.