, (hat-hat-atlan-ság) fn. tt. hathatatlanság-ot, harm. szr. ~a. 1) Állapot, midőn valamely működő erő nem képes sikert, foganatot eléteremteni. Üres beszédnek hathatatlansága. 2) A testeknek egyik lényeges belső tulajdonsága, melynél fogva a testek és ezek minden egyes részei más testeket és ezek részeit az általok elfoglalt helyből úgy kiszorítják, hogy azok semmi esetre ugyanazon helyet velök együtt nem birhatják. (Impenetrabilitas).