, (hat-hat-atlan) mn. tt. hathatatlan-t, tb. ~ok. 1) Amin keresztül törni nem lehet, melynek tömegén, testén más valami által nem mehet, szivároghat, bujhatik stb. pl. bőr, melyen a víz át nem szivárog; fal, bástya, melyen áttörni nem lehet. 2) Minek ható, azaz sikeres, foganatos ereje nincs. Hathatatlan fegyver reám nézve a puszta fenyegetés. Ellentéte: hathatós. 3) Természettani ért. a minek helyét más test el nem foglalhatja. A testek és azok részei hathatatlanok. V. ö. HATHATATLANSÁG. Határozóilag am. át nem hathatólag, hathatatlanul.