, (ho-at-as) mn. tt. hátas-t v. ~at, tb. ~ak. V. ö. HÁT. 1) Nagy, széles, magas háttal biró, (mint: vállas, fejes, melles, czombos stb.) 2) Támasztékos, melynek hátat lehet vetni. Hátas szék, kocsiülés, nyugágy. 3) Mondjuk térségről, földterületről, melynek némely részei emeltebbek. Hátas föld, telek. Hátas szántóföld, melyet úgy szántanak, hogy középett domború legyen. 4) Mondjuk emberről, ki hátán hordoz valamit, különösen árukat. Hátas zsidó, hátas tót, ki saját hátán czepeli áruit. 5) Nyerges. Hátas ló. Négy kocsis, és egy hátas lovat tart. 6) Mit háton szoktak viselni, hordozni. Hátas tarisznya. Hátas kosár. Ezeket öszvetett szók gyanánt is szoktuk irni.