, (hat-ár-talan) mn. tt. határtalan-t, tb. ~ok. Minek határa nincsen. Különösen 1) Külső telek nélküli. Határtalan helység, melynek sem szántóföldei, sem legelőji nincsenek. 2) Minek kijelölt határvonalai nincsenek. 3) Igen messze terjedő, végetlen. Nagyító kifejezés. Határtalan birtoku földesúr. Határtalan erdőség, árvíz. 4) Korlátozatlan. Határtalan uralkodó. Határtalan hatalommal felruházott parancsnok. 5) Nyelvtani ért. határtalan mód, mely mindenféle személyre és számra alkalmazható cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelent, pl. írni, olvasni. Határozókép am. határtalanul, határ nélkül.