, (hat-ár-oz-atlan) mn. tt. határozatlan-t, tb. ~ok. 1) Mi bizonyos jelek által nincsen megkülönböztetve, miről nem tudni, mily nemhez, osztályhoz tartozik. Határozatlan régi pénzek, szerszámok, fegyverek, melyeknek időkorát, hazáját stb. nem tudjuk. 2) El nem tökélett, ide-oda ingadozó, bizonytalan. Határozatlan akarat. Határozatlan beszéd. Még határozatlan vagyok, mi tevő legyek. 3) Mondják az igéknek azon módjáról, mely személy és szám által megkülönböztetve nincs, pl. szeretni, olvasni. Egyébiránt a magyar nyelvben ezen mód is némi határozást kap személyragok által, pl. szeretnem, szeretned, szeretnie, szeretnünk, szeretnetek, szeretniek. Ennél fogva a határozatlan ige helyesebben az, mely mindenféle személyre és számra alkalmazható, de egy más határozott ige által kijelölt cselekvést, szenvedést vagy állapotot jelent, pl. Látom a napot kelni. Péternek kedve van velem utazni. Máskép és szokottabban: határtalan. 4) Határozatlan igeragozás, másképen; alanyi igeragozás. V. ö. IGERAGOZÁS. Határozókép am. határozatlanul.