, (hat-ár-oz-at) fn. tt. határozat-ot, harm. szr. ~a. Rövidebben: határzat. 1) Eltökélett szándék. Határozatomnál maradok. Erős határozatom, hogy stb. 2) Köz tanácskozási többségnek kimondott véleménye vagy akarata. Az elnök kimondotta a határozatot. Jegyzőkönyvbe tenni a határozatot. Különösebben 3) A birónak vagy törvényszéknek valamely peres ügyben kimondott döntőleges intézkedése, s kétféle, a) itélet fontosabb ügyekben, midőn mindkét fél vitatkozása után a keresetlevelen kivüli bizonyiték alapján döntetik el a kérdés; vagy csak b) végzés kevésbé fontos esetekben, vagy midőn egyik fél kértére hozatik határozat.