, (hat-ár-oz-ó) fn. 1) Személy, ki határvonalakat húz, vagy határjeleket csinál. A határozók felujították a határdombokat, árkokat stb. 2) Nyelvtani ért. oly része a beszédnek, mely a névnek vagy igének különféle hely-, idő-, szám- és módbeli körülményeit, viszonyait közelebbről jelöli. Innen a határozók kétfélek: névhatározók és igehatározók. A névhatározók szorosabb ért. névutóknak neveztetnek, minthogy rendesen a nevek után állanak, milyenek: alatt, fölül, kívül, belül, megett, fölött stb. V. ö. NÉVUTÓ. Értelmökre nézve a határozók általán 1) Helyjelentők, és ezek háromfélék, a) helybenlételt, állapodást jelentők e kérdésre: hol? u. m. alant, alatt, alúl; amott, amottan; benn, belűl, bent; elűl; emitt, emitten; imitt, imitten; itt, itten; fölül, fenn, fönn, fönt; hátúl; honn, kül, künn, künt, közel, kívül; lenn, lent; másutt, máshol; mindenütt, mindenhol; ott, ottan; sehol, sehonn; széllel, szerte, szerteszét, szanaszét; szélül, túl; b) helybe- vagy helyremozdulást jelentők e kérdésekre: hová? merre? mifelé? u. m. alá, aláfelé; amoda, amarra, arra; be, balra, balnak, befelé, csáléra; előre, emide, emerre, erre, előfelé, elé; fel, föl, felfelé, fölfelé; hátra, hátrafelé; hozzád, hajszára, hajszafelé; ide, imide, imerre; jobbra, jobbfelé; ki, kifelé; le, lefelé; máshová, másfelé; messzire, mindenhová, mindenüvé; oda, sehová, tova; tüled, tüledre; vissza, visszafelé. Dunán túl, kivált Vasvármegyében így is beszélnek: benek, kinek, fönek (fölnek), lenek, alának ment; befelé, kifelé, fölfelé, lefelé, aláfelé helyett; c) helyből mozdulást jelentők e kérdésre: honnan? u. m. alól, alulról; amonnan, amonnat, amonnét; belől, belülről; balról, csáléról; eminnen, eminnet, eminnét; elől, előlről; felől, felülről; hától, hátulról; hajszáról; innen, innet, innét; jobbról, jobbfelől; kivől, kivülről, külről; meszszünnen, messziről; mindenünnen, mindünnen; máshonnan, másunnan; onnan, onnat, onnét; szélől, távól, távulról.
2) Időjelentők, a) e kérdésre: mikor? u. m. akkor, akkoriban, annakutána, aztán, azonnal; eleve, előbb, eleinte, elejénte, eleinten, elejénten; ezentúl, ezután, ennekutána; délest, délestkor, délestével; éjtszaka, éjjel; éjfélkor; estve, estvel, esttel, estkor; hamar, hamarjában, hamarán; hirtelen, hirtelenében, hevenyében, hevenyte, hevenytében; hajdan, hajdanta, hajdanában, hajdanán; hébehóban, hébekorban; holnap, holnapután; ifjanta; idén, idénte; jövőben, jövőre, jövendőben, jövendőre, jövőleg; korán, későn, későnkorán; ma, most, mostan, mostanában; mindjárt, melegében; minapában, multkor, multkoriban; mindenha, mindenkor; majd, majdan; mindennap, másnap, harmadnap; nappal, naponta; nem sokára, nyaranta; örökön; rögtön, régen, régente, régentén; regvel, reggel; soha, sohanapján, sohasem, sokára; tegnap, tegnapelőtt; taval, tüstént, valaha, valahára, valamikor stb. b) e kérdésre: meddig? u. m. estig, napestig, délig, éjfélig, mindig, örökké, örökre, reggelig, sokáig stb.
3) Számjelentők, a következő kérdésekre: hányan? ketten, hárman, tizen, huszan, százan, ezeren stb. a mennyiben ezek nem inkább többes jelentésüeknek vétetnek; továbbá hányszor? egyszer, kétszer, tízszer, húszszor, százszor, ezerszer stb. hányanként? egyenként, kettőnként, tizenként, százanként, ezerenként stb. hányával? kettejével, hármával, tizével, százával, ezerével stb. hányadával? harmadával, negyedével, tizedével, századával stb. hányadán? harmadán, tizedén, századán stb. hányadszor? először, másodszor, tizedszer, századszor stb. hányadszorra? előszörre, tizedszerre, századszorra stb. hányfélén? egyfélén, kétfélén, tízfélén, százfélén stb. hányszorosan? egyszeresen, tizszeresen, százszorosan, ezerszeresen stb. hányszorra? egyszerre, kétszerre, tizszerre stb. hányasan? egyesen, kettősen, tizesen, százasan stb. hányasával? egyesével, kettesével, tizesével, százasával stb. hány rétűen? egyrétűen, kétrétűen, tízrétűen, százrétűen stb. hányszerüen? egyszerüen, tízszerüen, százszerüen stb. hányszorra? egyszerre, tízszerre, százszorra, ezerszerre stb., hányképen, egyképen, kétképen, tízképen stb. hányféleképen? egyféleképen, tizféleképen, százféleképen stb.
4) Módjelentők, melyek e kérdésekre: hogyan? miként? mimódon? felelnek meg, pl. lassan, szaporán, szépen, rútul; így, úgy, amúgy, sehogy, máskép, másképen stb.
5) Kérdők, különösen a) helykérdők: hol? honnan? v. honnét? hová? merre? meddig? b) időkérdők mikor? mikoron? mikorra? c) számkérdők: hány? hányszor? stb. d) módkérdők: hogy? hogyan? miként? miképen? stb.
6) Állítók: igen, bizony, bizonyosan, bizonynyal, igazán, valóban, igenis stb.
7) Tagadók: nem, sem.
8) Tiltók: ne, se.
9) Kétkedők: alig, aligha.
10) Gyüjtők: együtt, egyetemben, egyszersmind, öszvesen, mindenestül stb.
A határozók képző ragait, valamint az egyes határozókat l. saját rovataik alatt.