, tőszámnév, mely az egyesek sorában az öt után következik, s am. kétszer három; tt. hat-ot. Arab jegygyel 6, rómaival VI. Rokonok vele: a kaukazi avar ant(go); eszt kuus, a samojed mat, motu, japan muz, a finn kuusi, kuute, vogul kat, kot, mordvin koto, osztyák kut, török altï, ujgur alta, csuvas olta, votják kvajty, szürjän kvait, cseremisz kudut, kud stb. Az árja nyelvek közt nem nagyon üt el hangokban a zend kszvasz, szanszkrit sat (Lepsius után) és sas, melyben Bopp Ferencz nézete szerént eredetileg elül szintén k állott: ksas, továbbá góth saihs; s ezekkel rokonítják aztán a latin sex, görög εξ, német sechs stb. szókat is. Sőt Lepsius az arab szitt-at, és héber sis-áh szókat is ide sorozza. Benfey szerént a zend alak egyedül állván, kivált a többi nyelvekben hiányzó v miatt is alapul nem szolgálhat; hanem ő a szanszkrit sacs (verknüpfen) gyököt vevén kalauzul,,kapcs v.,csat v.,csatló (das Anknüpfende) értelmet tulajdonít neki, t. i. szerénte a kéz (pancsa, panicsa = ököl) ötöt jelentvén, a hat szám új sort kezd. Lásd a különböző nézeteket bővebben és öszvefüggésben SZÁM alatt. Hat lovon járni. Hat ökröt hajtani. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani. (Népd.). Hatot vetett a koczka. Egynek hatot, másnak vakot vet a világ koczkája. (Km.). Hatra vagy vakra. (Km. a koczkajátéktól. Aut Caesar aut nihil). Kevés hat körte kilencz medvének. (Km.).