, HASONUL, (has-on-úl) önh. m. hasonúl-t. Hasonmássá válik, hasonná vagy hasonlóvá lesz. (Assimilatur, wird assimilirt v. assimilirt sich). Eléjön e kifejezés más tudományokban is, pl. az élettanban; de itt leginkább nyelvtani használatáról szólunk, (hanghasonúlat), pl. a val, vel névutóban a v a megelőző mássalhangzóval hasonúl, emberrel embervel helyett, lábbal, asztallal, reggel, ezzel, lábval, asztalval, regvel, ezvel helyett stb. Néha a megelőző hang vagy hangok lesznek a következőhöz hasonlóvá, példák magok az avval, evvel tájdivatos kiejtések; általán az ez névmásokban a z a közvetlen következő mássalhangzóhoz hasonlóvá válik, pl. akkor = azkor, annak = aznak, attól = aztól, abban = azban, annyi = aznyi; mi a régieknél, sőt köz beszédben ma is többször eléfordúl (minthogy helyesirásunkban már a szószármaztatást követjük); így köz beszédben mindnyájan így szólunk: uczcza (,utcza helyett), aczcza (,addsza h.). Az utóbbiban már kettős változás is fordul elé: elsőben lett a dsz = cz-vé (adcza), azután a megelőző d is cz-vé hasonúlt. Így mondjuk: ecczer (,egyszer helyett), másocczor, harmacczor, negyecczer stb. (,másodszor stb. helyett). Tökéletesen egyeznek ezekkel a régies kiejtésü és gyakorta irásban is megtartott: acczig, ecczig, melyek néhutt a származáshoz hűbben csakugyan adzig edzig alakban is elé jönnek, melyeket tehát csak od-z-ig (= od azig v. ott azig, mint aztán = az után) és ed z-ig (id, régiesen: ed ezig v. ett ezig) elemzéssel fejthetünk meg, s melyekben mai divat szerént a következő z hasonúlt a megelőző d-vé: ad-d-ig, ed-d-ig, (ha csak azt nem véljük, hogy ezek önállólag fejlődtek ki: ott-ig, ett-ig, azaz itt-ig, minthogy a régieknél,itt helyett gyakrabban,ett jön elé). Ily hasonulások az előző betűhangban: szégyell = szégyenl, segéll = segédl, reméll = reményl, háss = hárs, salló = sarló, olló = orló; továbbá a következő betühangban: faggyú = fagy-jú, asszú = asz-jú, hosszú = hosz-jú; közbeszédben gyakran két szóban is, pl. nasz szájjal = nagy szájjal. (Kriza János gyüjteményében, az utóbbi ismét am. száj-val). Különösen hasonúl pedig számtalán esetben a kapcsoló mód j képzője ilyenekben: keressük = keres-j-ük, öntözzünk = öntöz-j-ünk, sőt ebben szakaszszunk = szakaszt-j-unk, a hasonulásra törekvés még a t betüt is kiszorítá stb. Ezen és több hasonulások minden nyelvben eléfordulnak; a magyarban létezők e szótár illető helyein szintén megérintvék. Hasonulásnak nevezik némelyek a hangvonzalmat, (hangattractiót) is, mely főkép a hangzók némely változásaira vonatkozik, pl. madár, barát szókban a hosszu á-t megelőzött szótag rövid a-ja nyiltabb, (azaz ě), mint majom, barlang szókban. l. Előbeszéd 35. lapon.