, HASIT, (has-ít) áth. m. hasít-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Tulajd. ért. szilárd, rostos testet valamely eszközzel (has hangot hallatva) metsz, szel, szétválaszt. Fejszével, ékkel ketté hasítani a tuskót. Behasítani, de el nem hasítani a göcsös fát. Lehasítani egy ágat. Kihasítani a fenyüből jó vastag forgácsot. Meghasítani a faragás alá vett gerendát. 2) Szélesb ért. valamit erőszakosan ketté vagy szétválaszt, repeszt; nyilást, rést csinál valamin. Ruháját elhasítani. Barázdát hasítani. Utat hasítani. Kihasítani a közlegelőből néhány holdat. 3) Átv. mondjuk az erősb. élesb hangról. Levegőt hasítani a harsány trombitákkal. Füleimet hasítja szörnyű sipolásod.