, (hat-al-om) fn. tt. hatalmat, harm. szr. hatalm-a. Általán, a működő erőnek egész öszvege, terjedelme, mennyiben bizonyos személyben vagy testületben létezik és mutatkozik. Különösen 1) Személyes, természeti, hivatali, engedményezett vagy más jog, melynél fogva bizonyos tettek gyakorlására képesek vagy megbizva vagyunk. Királyi hatalom. Úri, atyai, előljárói hatalom. Elnöki, hadvezéri, katonai, polgári hatalom. Hatalmat gyakorolni, bitorolni. Hatalommal visszaélni. Hatalommal felruházni valakit. Hatalomtól megfosztani. Nincs hatalmam reá. Ez hatalmamon kivül van. 2) Állapot, midőn valami tőlünk függ, azt birtokunk gyanánt tekintjük, s rajta uralkodunk. Ellenség hatalmába kerülni. Szeretném e két vadat hatalmamba ejteni. 3) Erőszak, erőhatalom másnak személye vagy birtoka fölött, bitorlott felsőség. Hatalommal megvenni valakin az adósságot. Hatalommal (erőhatalommal) berohanni a békes polgárok házaiba. Zsarnoki hatalom. 4) L.HATALMASSÁG.