, (hasz-on-ta-lan) mn. tt. haszontalan-t, tb. ~ok. 1) Mi jövedelmet, gyümölcsöt nem hoz. Haszontalan mocsárok, homokos buczkák. 2) Sikeretlen, foganat nélküli. Haszontalan törekvések, vágyak. Haszontalan tanács, oktatás, intés. 3) Mi képességet, müvelést nem szerez; hiábavaló, semmirekellő. Haszontalan könyvek. Haszontalan emberek. Határozókép am. jövedelem vagy siker nélkül, haszontalanul. A közéletben gyakoribb öszvehúzva hasztalan, melyből az on egészen kiesett; hanemha azt véljük, hogy a talan képző itt közvetlenül a hoz törzshöz járult: hoztalan, ami semmit nem hoz.