, (has-on-ol) áth. és hangugrató m. hasonol-t v. hasonlott. Eléfordul a münch. codexben. 1) Valamihez hasonlít átható értelemben, hasonlónak tart. Kihez hasonljam kedig e nemzetet? (Máté 11.). Kihez hasonljam e nemzetnek népét. (Lukács 7.). Minden, ki hallja én igéimet, hasonlatik bölcs emberhez. (Máté 7.). Ne akarjatok azokhoz hasonlatnotok. (Máté 6.). Ím eh mai napon ah bínösöknek egyikhöz hasonlád magadat. (Debreczeni Legendáskönyv). 2) Valamit tettet, valamit bizonyos hasonlatosságra cselekszik. Kik önmagokat igazaknak hasonlanák. Hosszu imádságot hasonlván. Simulantes longam orationem. (Lukács 21.).