, fn. tt. hát-at. Gyöke a magasságot jelentő ho, melyből at képzővel lett: ho-at, s öszvevonva hát. 1) Általán, valaminek föle, fölszine, legmagasban álló része, lapja, rétege. Víz hátán lakni. Tenger hátán utazni. Jég hátán is elél. (Km.). Hó hátán is kincset ás és talál. (Km.). A világ hátán nincs mása. (Km.). Kocsi hátán, szekér hátán szállítani valamit. Ide tartoznak: Cserhát, azaz cseres erdővel benőtt magasabb vidék. Erdőhát, azaz erdős táj. Homokhát, azaz magasabb homokos táj. Tiszahát, azaz Tisza part vidéke. 2) Különösen, az állatok derekának, törzsökének felső része, mely az álló emberi testre átvitetvén, jelenti az emberi test azon részét, mely a vállköztől a farcsontig terjed, s a gerinczet és annak táját foglalja magában. Széles hát, pupos, görbe hát. Lóháton, szamárháton ülni. Lúd hátáról metszett szelet. Eb hátán megfordult. (Km.). Közös lónak túros a háta. (Km.). Sok küszöböt nyalt az ő háta vége. (Km.). Háton vinni a terhet. Hátán háza, kebelében kenyere (km.), azaz semmije sincs. 3) Átv. ért. (tekintettel az emberi hátra) oly része vagy oldala valaminek, mely a homlokkal, arczczal, elővel viszszás helyzetben, irányban áll, mely ezek mögött van. Szekrény hátamögé bujni. Ház háta. Kazal, asztag háta. Isten háta mögött fekvő helység, am. szem elől elrejtett, uton kivüli. Lapát hátával méri a borsót. (Km.). A szekeret háttal betolni a színbe. Hátat fordítani valakinek. Hátat fordítani az igazságnak, am. hazudni. 4) Támasz, melynek hátunkat neki vethetjük. Szék háta, pamlag háta. Hintóban ülés háta.