, (has-on) mn. tt. hason-t, tb. ~ok. Gyöke a hangutánzó has, melyből hasad, hasít és származékaik erednek. Tulajdonkép jelent olyat, mint egy másik, mely valaminek mássa, mintegy amelylyel előbb egy egészet tett, de attól elhasíttatott, elvált, pl. a ketté fürészelt fahasábok hasonok. Hason része, hason fele, hason mása valaminek. A kenyeret két vagy négy hasonfélre metszeni. Máskép: szakasztott olyan, melyben szintén a föntebbi fogalom rejlik, sőt,fél-ben is, a mennyiben ez vál ige felhangu módosúlata. Szélesb ért. mi olyan tulajdonságokkal bir, mint egy másik. Az egyen, egyenlő ugyanazonságot, a hason, hasonló csak olyanságot fejez ki. Hason szók, melyek körülbelül ugyanazon értelemmel birnak. Hason irások, melyek vonásai megegyeznek. Képzésére olyan mint: rokon, alacson, zordon, eleven, mereven; s mindenek fölött: egyen.