, (has-on-l-at) fn. tt. hasonlat-ot, harm. szr. ~a. 1) Állapot, midőn két vagy több különnemü tárgyak vagy személyek bizonyos jegyekre, tulajdonságokra nézve megegyeznek. Hasonlatot találni két ember arcza, termete között. 2) Némely tudományos tárgyakra vitetve, különösebben a nyelvtanban am. a szók módosításának, ragozásának, alkotásának bizonyos szabályokban megegyezése, s az innét folyó következtetések. A szók elemeit, eredetét, értelmét, ragozásait nyelvhasonlat szerént meghatározni. Továbbá a következtetésnek azon módja, midőn hasonló esetekből, hasonló eredményeket húzunk ki. A természettudósok, orvosok, régiségbuvárok gyakran hasonlatból itélnek. A jogászoknál szintén azon mód, midőn olyanforma esetben vagy esetekben, ugyanazon törvényre alapitják érveiket, okoskodásaikat, vagy itéleteiket. (Analogia).