, (has-on-ol-ás) fn. tt. hasonlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Állapot, midőn két vagy több tárgy, vagy személy egymáshoz hasonlik. V. ö. HASONLIK. 2) Átv. ért. szakadás, pártokra, felekezetekre oszlás, egymás ellen fölkelés, föltámadás. Meghasonlás. Elhasonlás.