, HASZONVÉTEL, (haszon-vét v. ~vétel) ösz. fn. 1) Általán, midőn valamit bizonyos czélra forditunk, vele élünk. Ezen eszközök még haszonvételre valók. 2) Valamely jószág jövedelmeinek, gyümölcsözésének eredménye saját vagy mások szükségére fordítása. A puszta egy részének haszonvételét a cselédeknek adni. Haszonvétel joga vagy haszonvételi jog.