, (has-og-at v. has-o-gat) áth. és gyakor. m. hasogat-tam, ~tál, ~ott. Valamit folytonosan vagy több részekre hasít. Fát hasogatni. Átv. ért. mondjuk oly belső bajokról, fájdalmakról, melyek a kóros tagot mintha hasogatnák. A köszvény hasogatja lábait.