, HASITÉK, (has-ít-ék) fn. tt. hasítékot. harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Általán rés, nyilás, mely hasítás által támadt. Hasítékba verni az éket. 2) Nyilás a ruhán. Zubony, melynek hasítékja hátul van. A szoknya hasítékán kilátszik a pendely. Benyúlni az üng hasítékán a kebelbe.