, (has-on-l-at-os-ság) fn. tt. hasonlatosság-ot. Állapot, midőn két vagy több tárgy vagy személy bizonyos jegyekre, tulajdonságokra nézve megegyezik egymással. Ezen két ember között nagy hasonlatosság van. Isten az embert maga hasonlatosságára teremtette. Rövidebben: hasonlat vagy hasonlóság. Régiesen am. tettetés (simulatio), pl. a Bécsi codexben. V. ö. HASONOL.