, fn. tt. has-at v. ~t, tb. ~ak. Megvan a hellén γαστηρ szóban, s rokonok vele a finn watsi, watza, s a vogul kasr. 1) Az állati testnek azon része, mely a rekeszizomtól a fancsontig terjed, s a zsigerek nagyobb részét, különösen a beleket magában foglalja. Fáj a hasa. Valami csikarja, csipkedi a hasát. Behúzni, kitolni a hast. Hason vagy hasra fekünni. Hasra esni. Legtöbb gondot ád embernek a has. (Km.). Keveset hall az éh has. Üres hasnak nem elég a szép szó. (Km.). 2) Domborúra hízott altest, nagy has, köznépi nyelven: poczok, potroh, dobasz. Hasát hizlalni. Hasat ereszteni. Hasát lógatni, felszorítani. 3) Terhes, vemhes has. Egy hassal lettek. Előhas, mely először fogant. 4) Átv. ért. valamely testnek gömbölyűen kidudorodó része, öble. Hordó, fazék, palaczk hasa.