, (ho-ar-ol-ik) k. m. hárl-ott, htn. ~aní. Mondjuk oly testről, különösen növényről, s legkülönösben fáról, melynek hára, azaz haja, kérge lemegy, könnyen elválik, lefoszlik. Tavaszkor legkönynyebben hárlanak a fák. Hárlik a fűzág, most csináljunk sipot belőle. Máskép: hámlik, háslik, hárslik, minthogy a hárs kérge kitünőleg könynyen feslik.