, HÁRUL, (ho-ar-úl, l. HÁR); önh. m. hárul-t. 1) Valamely testnek fölszine, héja, kérge stb. mintegy magától, mindazáltal némi erővel vagy hersenéssel tovább tolúl, odább csúsz, nyomúl. Partra hárul a víz hozta gizgaz. 2) Átv. valamely teher, munka vagy bűn, vád valakire nehezűl. Sok rosz hárult reánk. Az ártatlanok botránkozása a botránkoztatóra hárúl. Máskép: háramlik.