, (ho-ar-os) fn. tt. hárs-at, tb. ~ak. 1) Általán, valamely testnek, különösen fáknak haja, kérge, mely foszlik, hámlik, hárlik. Innen mondjuk fát hársolni, azaz hámtani, kérgét lehúzni. Feslik a hárs. (Km.), azaz jól megy a dolog. 2) Különösebben szép alakjáról ismeretes fanem. A közönséges hársnak szívded, hegyes és csipkés levelei vannak, s virágai igen kedves illatuak. (Tilia europea).