, (három-ság) fn. tt. háromság-ot. Általán tulajdonság vagy állapot, melynél fogva valami három egyet képez, pl. a háromszög vonalainak háromsága. Eredeti keresztény ért. isteni természet tulajdonsága, melynél fogva az lényegében egy, személyében pedig három. Hiszem, hogy egy az Isten természetében, (lényegében) és három személyében. Szent Háromság egy Isten, irgalmazz minékünk. (Litánia). Isten egyháromsága. Átv. ért. szoros barátságban, szövetségben élő három embernek társulata.