, (három-tíz v. három-íz, l. itt alább) tőszámnév, mely a tizedek sorában harmadik fokon áll, s am. háromszor tíz; tt. harmincz-at. Törzsöke három, képzője vagy az átalakult tíz, (háromtíz, hármtíz, hármticz, harmicz), vagy valószinüebben íz, azaz vonás vagy tag, (három íz, hármiz, harmicz), minthogy az újakon való számítás szerént az újak száma három ízben vétetik, s ez öszveg felrovása három ízben történik. A harmincz-ban az n közbevetett betű, nagyobb hangzatosság végett; s régi nyelvemlékekben szokottabb is harmicz, mely a dunántúli némely nyelvjárásban Vas József pályaértekezése szerént ma is divatos. 2) Jelenti azon számjegyet, melylyel e mennyiséget felirjuk vagy felrójuk, pl. 30, XXX.