, (gyül-öl-köd-ik) k. m. gyülölköd-tem, ~tél, ~ött. Gyülöletet táplál, folytonosan gyülöl; viszonyos gyülöletben él valakivel. Rút dolog, de nem ritka, hogy az atyafiak, és testvérek gyülölködnek egymással. Sokat gyülölködtem vele, mig tartozását megfizette. Ne gyülölködjetek, inkább szeressétek egymást.