, (gyü-ül-t) mn. tt. gyült-et. 1) Egybesereglett, öszvejött. Templomba gyült ájtatos nép. 2) Öszveszerzett. Ebül gyűlt szerzéknek ebül kell elveszni. (Km.). 3) Mondják a test azon részéről vagy sebről, melyben a geny, rútság öszvetolult. Gyült tenyér. Gyült kelés.