, elvont hangutánzó gyök, melyből gyülöl, gyülölködik, gyülölség stb. származnak. Gyökeleme gyü, rokon hü és bü gyökökkel, s jelenti a fogak közől és orrból kifújt azon hangot, mely által utálatot, megvetést, az utált tárgynak mintegy magunktól eltaszitását, távolitását, eltolását akarjuk jelenteni. Rokonok ezen gyökelemmel a szanszkrit djái (visszalök, eltaszít), a hellen διω (fél, kerül, elűz, eltaszít) διωκω stb. Molnár Albertnél eléfordulnak: gyülős, gyülőség, gyülőséges (gyülölős, gyülölség stb. helyett), s ennél fogva az eredeti gyökelem gyü után az egyszerü gyül ige is önállólag használtatott, honnan gyülő, gyülős, gyülőség imént idézett szók származtak.