, (gyü-ít-ő) mn. és fn. tt. gyüjtő-t. 1) Általán, ki gyüjt, öszveszedeget valamit. Régiséggyüjtő, pénzgyüjtő, ásványgyüjtő stb. 2) Mezei munkás, ki kaszált szénát, mohart, lóhert, árpát, zabot stb. gereblyével, villával petrenczékbe, baglyákba takarít. Gyüjtők után menni. Gyüjtőket fogadni, kifizetni. Használják melléknévül is, pl. gyüjtő leányok, gyerekek; gyüjtő czigányok.