, (győ-öz, eredeti gyökűl dö is vétethetik, melyből dö-ül [dől], döít [döjt], döint [dönt] igék származnak, [a d gyakran gy-re változván, mint: dadog gyagyog, dömöcsköl gyömöcsköl, Somod Somogy stb.], ennél fogva győz annyi, mint dö-öz, azaz döntöget, folytonosan vagy többeket ledönt; egyébiránt rokon vele a hellen δαιζω, sínai khi, arab dsáz, szanszkrit dsi). Áth. m. győz-tem, ~tél, ~ött. Köz ért. am, az ellenségen erőt vesz, az ellenséget ledönti. A félénk nem győz ellenséget. (Km.). Sok lúd disznót győz. (Km.). Legyőzni a tizszer nagyobb számu sereget. Meggyőzni a vetélytársakat. Átv. ért. 1) Valamit elbir, eltür, képes tenni, véghez vinni. Ily terhet nem győzök vinni. Nem győzi gyermekeit költséggel. Alig győzi az adósságok kamatját kifizetni. Ki győzne mindenkinek kedvére tenni? Nem győzöm őt csudálni. Alig győzi szuszszal. Próbáld meg, ha győzöd. Sokáig győzte az ivást, de végre még is leszivta magát. 2) Reá bír, reá vesz, kifog rajta. Győzött rajta a szép szó, intés. Gúnyirón gúnyirással kell győzni.