, (gyön-g-e-ed-ség) fn. tt. gyöngédség-ět, tb. ~ěk. 1) Tulajdonság, mely szerént valaki igen fínom érzésü, s legkisebb benyomásokra fogékony. Szívnek, lélekisméretnek gyöngédsége. Fínom nevelésü ember gyöngédsége. 2) Bánásmód, melynél fogva másokat kímélünk, kellemetlen benyomásoktól, érzésektől óvunk, velök fínoman bánunk. Atyai gyöngédség.