, (gyök-szó) ösz. fn. Szó, melyhez semmi rendes képző, és semmi rag nem járult, elemi szó, pl. én, te, ő; ó, új; ad, ír, ül, ég. Különbözik a tulajdon értelemben vett, másképen elvont gyöktől, mely önállólag nem használtatik, pl. nyö(g), sú(g), zú(g), té(r), tě(sz), lě(sz), vě(sz), hi(sz), i(szik), ě(szik). Gyökszó vagy önálló gyök pedig, melynek magában is világos értelme van, és külön véve is használtatik, mint a föntebbi példák mutatják. V. ö. GYÖK.