, (gyök-mutató) ösz. fn. Midőn a mennyiségtanban valamely betüt vagy számjegyet valamely mennyiség fölé jobbról irnak, ez azt jelenti, hogy azon mennyiséget (gyököt) annyiszor kell venni, vagyis magával sokszorozni, a hány egység van a föltett jegyben, pl. a2 = a × a; a3 = a × a × a; an = a maga magával n-szer sokszorozva. Ha az a helyett számot írunk, pl. 5-öt, lesz 52 = 25, 53 = 125 stb. s ez némelyek szerént: polczjegy vagy csak polcz, mások szerént: hatványmutató (exponens) és az egész hatvány (potentia, Potenz). Azon jegy pedig, mely az eredeti mennyiség kifejtését mutatja, pl. a2, gyökjegy v. gyökmutató (exponens radicis). V. ö. GYÖKSZÁM.