, (gyön-g-e-ség) fn. tt. gyöngeség-ět. 1) Erőtlenség, bágyadtság. Gyomor gyöngesége. Testi gyöngeség. Szemek gyöngesége. 2) Lágyság, hajlékonyság. Szív gyöngesége. Viasz gyöngesége. 3) Szilárdság nélküli állapot, túlságos engedékenység. Az elüljárók gyöngeségével visszaélnek az alattvalók. 4) Gyarlóság, mely szerént valaki az erkölcsi törvényeket nem eltökélett szándékból, hanem hajlamból vagy gyarlóságból általhágja. A nagy embereknek is vannak gyöngeségeik.